Rezsicsökkentés? Tankönyvet a kályhába!

Nyílt levél a tankönyvellátásért felelős miniszteri biztoshoz

Tisztelt Hegedüs István!

A szűkített állami tankönyvlistáról az ön magyarázkodásai kezdenek kísértetiesen hasonlítani a rezsicsökkentés megszokott szófordulataihoz. Ön azt állítja, hogy az állami tankönyvellátás bevezetésével már idén egymilliárd forintot hagynak az emberek zsebében. Bár jól hangzik, ezt eddig semmivel nem tudták alátámasztani.

Persze egy ilyen jól hangzó összeg ütős érvnek tűnik ahhoz, hogy utána már ne kelljen arról beszélni, hogy ezzel párhuzamosan valójában mennyi mindentől fosztják meg a magyar iskolásokat, hiszen kérdéses minőségű és kevesebb könyvet, illetve digitális tananyagot kapnak majd szeptemberre, és esetenként még kísérleti nyulat is csinálnak belőlük. Eközben az egész rendszer valószínűleg nem is válik olcsóbbá. Önök azt is elmulasztják megemlíteni, hogy az „olcsóság” valójában óriási pazarlással is jár, hisz azokon az évfolyamokon is lecseréltetik a könyveket, ahol nyugodtan lehetne a régi példányokat használni, sőt még az önök által tavaly bevezetett tartóstankönyv-rendszerrel is szembe mennek, amikor kidobatják az iskolákkal a tavaly megvásárolt tartós könyvek egy részét. És persze azt sem verik nagydobra, hogy mindez több mint tízmilliárd forint közpénzbe kerül. Az embereknek.

Miért hangoztatják ezt, jóllehet tudják, hogy azokban az országokban élnek jól az emberek, ahol magasak a fizetések, és ott magasak a fizetések, ahol magas szintű az általános képzettség. Miért hiszik azt, hogy a magyar családokban nem az a legfontosabb, hogy a gyermekeik jobb oktatást kapjanak, hogy a tankönyveik a lehető legjobbak legyenek?

Egy kormányzatnak a jólétet kellene célként kitűznie. Azt, hogy akár oktatásról, akár egészségügyről, akár közéletről, akár fogyasztási cikkekről, és igen, akár tankönyvekről legyen szó, minden magyar ember a legjobb minőséghez jusson hozzá. Akkor is, ha ebben az országban éli le az életét.

Az önök által az „olcsóság” hazug leple alatt bevezetett „kötelezően ajánlott” szűkített tankönyvlista több mint egymillió diák tanulási lehetőségeit, valamint százezernél is több pedagógus oktató-nevelő munkáját akadályozhatja. Álláspontunk szerint az önök által bevezetett korlátozás figyelmen kívül hagyja a magyar diákoknak a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzéséhez fűződő, alaptörvényben rögzített jogát, hiszen a pedagógus sok esetben nem rendelheti meg a diáknak szakmailag legjobbnak tartott taneszközöket.

Azon túl, hogy választ várunk Öntől egy sor kérdésre, e nyílt levéllel egyúttal a szülőkhöz, diákokhoz és pedagógusokhoz is kívánunk szólni, és szeretnénk megmutatni nekik, hogy mit is veszíthet az ország ezzel az új tankönyves rendszerrel. Rá kívánunk világítani, hogy önök sok esetben nem a legjobbat akarják a magyar gyermekeknek nyújtani, sőt úgy tűnik, hogy sokszor éppen a legjobbat akarják megvonni tőlük. Olyat is, ami eddig ingyenes volt.

Ön január 6-án kezdte a tevékenységét, és április 30-ig szól a megbízatása. Úgy véljük, utólag ön sem lesz büszke arra, hogy aktív közreműködője volt annak a rendszernek, amelynek vélhetően

A valós célok és indokok közlésével azonban továbbra is adósak a társadalom számára. Kérem, hogy ne próbálják félrevezetni az embereket az egyre kínosabb magyarázkodással, amivel a szűkített tankönyvlista összeállítását próbálják indokolni. Öntsenek inkább tiszta vizet a pohárba!

A közvélemény hiteles tájékoztatása érdekében kérem, hogy

• hozzák nyilvánosságra a lista összeállításának szempontjait!
• tegyék nyilvánossá a tankönyvvé minősítéskor készült – az Oktatási Hivatalnál rendelkezésre álló – tankönyvbírálati lapokat, amelyekből kiderülhetne, hogy szakmai alapon döntöttek-e!
• tegyék közzé a Könyvtárellátó adatbázisában szereplő tavalyi tankönyvrendelési adatokat, hogy ellenőrizhető legyen az Ön állítása, mely szerint a lista összeállításakor valóban figyelembe vették (vagy sem) a pedagógusok korábbi szakmai döntéseit!
• hozzák nyilvánosságra az iskolai könyvtári állományokra vonatkozó felmérések adatait is, amelyek alapján eldönthető, hogy kellő gondossággal jártak-e el a közpénzek felhasználása tekintetében, és közöljék azt is, hogy az önök listája miatt végül mennyit kell kidobni az iskolákban levő, több milliárd forint értékű tartós tankönyvi állományból!

Ön egyszer azt nyilatkozta, hogy a lista összeállítása szakmai alapon történt. Máskor pedig azt, hogy kizárólag az ár számított. Megint más alkalommal azt, hogy figyelembe vették a szakmai szempontokat is, hiszen a korábban tíz, legnagyobb példányszámban rendelt könyvből kilenc rajta van a listán.

Bár ön azt is nyilatkozta, hogy hiábavaló a kiadók tiltakozása, mert minden törvényes, önnek azt is pontosan tudnia kell, hogy az állam szembemegy az uniós jogszabályokkal, hiszen a tankönyvtörvény benyújtása előtt a kormánynak készült előterjesztésben a kormányzat saját jogászai hívták fel a figyelmet arra, hogy

És azt is tudnia kell, hogy az önök által alkotott köznevelési törvény 63. §-a szabad szakmai tankönyvválasztást biztosít a pedagógusoknak.

Önök ezeket a tudatosan okozott jogsérelmeket azzal akarták enyhíteni, hogy odavetettek néhány morzsát, amikor a nem államosított kiadók könyvei közül is felvettek egy párat a listára. Azonban önök is tudják, hogy ez nem szakmai alapon történt. És nem is feltétlenül az „olcsóbbság” volt a cél, mint ahogyan erre egy sor konkrét példával rá is mutattunk.

A tankönyv eddig sem szabadáras termék volt. A típusonként meghatározott legmagasabb árat és az áremelés lehetőségét már bő egy évtizede miniszteri rendelet szabályozza. Ha valóban az árak csökkentése lett volna a valódi cél, azt elérhették volna a tankönyvek maximált árát szabályozó miniszteri rendelet módosításával. Elsőtől nyolcadik osztályig minden évfolyamon van drágább tankönyv az önök listáján, mint a Mozaik – sok évfolyamon legnagyobb példányszámban használt – tankönyvei. Önök mégsem az olcsóbb, és legnépszerűbb könyveket tették a listába.

Amikor önök legfőbb szakmai érvként felhozzák, hogy a tíz, korábban legnagyobb példányszámú könyvből kilenc szerepel a listán, akkor elfelejtik hozzátenni, hogy önöknek nem 10, hanem minden évfolyam minden tantárgyáról, azaz kb. 90 külön esetről kellene szakmailag elszámolniuk. Miért érdekelné a szülőt az, hogy kilencedikben az egyik könyvet 70 ezer példányban rendelik, ha az ő ötödikes gyerekének nem rendelhetik a szakmailag legjobbnak tartott – egyébként „csak” 50-60 ezer példányban rendelt – tankönyvet, mert önök kihagyták a listáról?

Önök erről a maradék 80 esetről azért nem beszélnek, mert sok esetben – futballhasonlattal élve – kihagyták az első vagy a másodosztályt, és harmadik vonalbeli játékosokat hívtak a keretbe. Sőt, olyan játékosokat is beállítottak a csapatba, akik még soha nem fociztak.

Ha olyan biztosak abban, hogy az állami könyvek jobbak és olcsóbbak mint a többi tankönyv, akkor miért nem állnak ki az állami tankönyveikkel, és mérettetik meg magukat a pedagógusok és a diákok előtt? Ha jobb az állami, akkor legyen az állami! De micsoda szégyen lett volna, ha az „új, állami kiadók” könyvei helyett az iskolák a mozaikos könyveket akarták volna megrendelni! Ezt az összevetést nyilván nem vállalhatták fel.

Ha abból indulunk ki, amit az interneten eddig közzétettek az „újgenerációs” tankönyvekből, akkor nem nekünk van félnivalónk. Fel nem fogható az sem, miféle szakmai érv szólhat amellett, hogy a most hetedikes diákok szeptembertől nem az eddig használt, szakmailag egymásra épülő sorozat nyolcadikos kötetéből folytathatják a tanulást, hanem kényszerűen rájuk erőltetik egy más logika alapján felépülő sorozat nyolcadikos könyvét. Ezt miért nem mondják el a szülőknek?

Amikor ön arról nyilatkozik, hogy az új rendszerben mennyi pénz marad az emberek zsebében, akkor arról is tegyen említést, hogy a két kiadó államosítására 8,7 milliárd forintot csoportosítottak át a költségvetésben.

Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó tulajdonosa, a vele készült interjúban azt mondta, a sors különleges ajándéka, hogy az Apáczai Kiadó felajánlása az államnak egybeesett az oktatáspolitika irányelveivel. Lehet, hogy ami a gyengének a sors különös ajándéka, az az erősnek elvtelen kompromisszum.

A Mozaik Kiadó a tankönyveit használó iskoláknak eddig ingyenesen biztosított magas színvonalú digitális tananyagokat. Ezeket saját erőből, mintegy 8 éves folyamatos fejlesztőmunkával, jelentős számú magyar munkahelyet is teremtve hoztuk létre. Az iskolai bevezetést rengeteg támogatással és munkával segítettük. A tanároknak szakmai továbbképzéseket tartottunk, tájékoztató anyagokat készítettünk. Mindezt úgy, hogy az államnak egy fillérjébe sem került.

Az interaktív táblára készült rendszerünket évek óta használják a magyar iskolák közel 70 százalékában. Ezen túl, mivel a tankönyveinkben található egyedi kódok segítségével a diákok egy évig az Interneten keresztül is hozzáférnek az iskolában látott interaktív tartalmakhoz, digitális tananyagaink ingyenesen elérhetők az otthoni tanuláshoz is. A közelmúltban felajánlottuk a minisztériumnak, hogy a mozaLearn digitális rendszert a teljes magyar közoktatásnak ingyenesen biztosítanánk. Megdöbbentő, hogy miközben kiadónk több mint 10 országgal áll tárgyalásban e-learning rendszerünk külföldi bevezetéséről, és

Ezzel párhuzamosan Hoffmann Rózsa államtitkár asszony azt nyilatkozta, hogy a világban nő a digitális tananyag szerepe, de mi magyarok „sehol sem vagyunk ebben a versenyben”. Önök a „digitális írástudás” fejlesztésének fontosságát hangoztatják, miközben a könyveink rendelhetőségének szűkítésével megvonják a diákoktól és a tanároktól az ezzel járó ingyenes digitális támogatást.

Ezt miért nem mondják el a közvéleménynek? Eközben mennyi közpénzt akarnak majd elkölteni arra, hogy digitális anyagokat készítsenek? Miért nem esik szó arról sem, hogy eközben az állam sok milliárd forintért a Microsofttal, vagyis egy külföldi céggel köt szerződést digitális fejlesztésekre?

Az önök listáján szereplő kísérleti tankönyveket úgy kell megrendelniük az iskoláknak szeptemberre, hogy azoknak sok esetben valószínűleg még a kézirata sincs kész, szakértők nem látták, nem vizsgálták sem a tartalmukat, sem a kerettantervnek való megfelelőségüket.

Azt nem mondhatjuk, hogy korábban nem fordult elő kapkodás, de még akkor is csak olyan könyveket lehetett megrendelni, amelyek fenn voltak a hivatalos tankönyvjegyzéken. Ez pedig azt jelentette, hogy miután azokat ellenőrizték a tankönyvkiadók saját lektorai, szerkesztői, át kellett menniük az Oktatási Hivatal által lefolytatott, könyvenként sokszázezer forintba kerülő jóváhagyási eljáráson is. A könyveket szakértők vizsgálták meg, ami egyfajta állami kontrollt jelentett. Az új szabályozás szerint az OFI által fejlesztett könyvek esetén erre az eljárásra nem kerül sor.

„Normális” fejlesztői munka esetén egy tankönyv elkészítése többéves folyamat. Még a kísérleti tankönyveket is kizárólag akkor lenne szabad a programban részt vevő iskolák diákjainak a kezébe adni, ha azokat megfelelő gondossággal, többéves fejlesztőmunkával készítenék elő, a kipróbálást pedig csak megfelelő szakértői vizsgálat után engedélyeznék.

Mindaz, ami ma az oktatásügyben folyik, kétségbe vonja a szakmaiságot, elbizonytalanítja, sőt sakkban tartja az oktatás valamennyi szereplőjét. Hiteltelenné teszi és megalázza a tanárokat és az igazgatókat, kiszolgáltatottá teszi a gyerekeket és a szülőket.

Tiltakozunk az ellen, hogy a kormányzat semmibe veszi a tanárok szakmai kompetenciáját, és az ingyenes tankönyvek központi költségvetésből való finanszírozására hivatkozva magához vonja a tankönyvek kiválasztásának jogát. A költségvetési pénz nem az államé, hanem az állampolgároké.

A gyermekeinknek alaptörvényben rögzített joga, hogy a lehető legmagasabb szintű oktatást kapják, ehhez pedig szabad iskola és a lehető legjobb tankönyvek szükségesek. Azzal, hogy az állam vállalta az ingyenes tankönyvellátás biztosítását, magára vállalta ennek finanszírozását is. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ezért akkor kevesebbet, vagy az eddiginél rosszabbat biztosítson.

A gyerekeinknek is csak egy élete van: ki vállalja a felelősséget, ha az önök programja kudarcot vall?

Reményfy Tamás
ügyvezető igazgató
Mozaik Kiadó