Difer eszközök
|
Tanári kézikönyv - Az anyanyelv, a gondolkodás fejlődésének segítése mesékkel 4-8 éves életkorbaniskolai előkészítő és 1-2. évfolyam, 3. kiadás (2017. 11. 29.) Mozaik Kiadó
méret: 168x238 mm
terjedelem: 216 oldal
5 180 Ft
Kosárba  |
Kapcsolódó kiadványok
Mintaoldalak
Tartalomjegyzék
| Bevezető | 7 |
| 1. A mese, a mesélés fejlesztő hatása (Nyitrai Ágnes) | 9 |
| Mese és mesefajták | 9 |
| A mesélés spontán szocializációs hatása | 15 |
| A mesélés a szociális kompetencia spontán fejlesztője | 16 |
| A mesélés az anyanyelv spontán fejlesztője | 20 |
| A mesélés a gondolkodás spontán fejlesztője | 21 |
| A spontán fejlődés szándékos segítése | 26 |
| A mesék kiválasztása, a mesélés gyakorisága és ismétlése | 27 |
| Illusztráció | 28 |
| Szándékos fejlődéssegítő csoportos beszélgetés a mesék tartalmaival | 29 |
| 2. A relációszókincs fejlődésének segítése (Nagy József) | 32 |
| A relációszókincs | 32 |
| Egységek és relációk | 33 |
| Perceptuális egységkezelés és viszonykezelés | 33 |
| Nyelvi/fogalmi szintű egységkezelés és viszonykezelés | 36 |
| Térbeli relációszókincs | 38 |
| Időbeli relációszókincs | 39 |
| Mértékbeli/mennyiségi relációszókincs | 40 |
| A relációszókincs spontán fejlődése | 42 |
| Az országos átlag fejlődése | 43 |
| Az összetevők fejlődése | 44 |
| Fejlettségbeli különbségek | 46 |
| Pedagógiai tanulságok | 47 |
| A relációszókincs fejlődésének segítése | 47 |
| Egy fejlődéssegítő kísérlet eredményei | 48 |
| Általános fejlődéssegítési lehetőségek | 49 |
| Fejlődés-segítés csoportos beszélgetéssel | 50 |
| 3. Az összefüggés-kezelés fejlődésének segítése (Nyitrai Ágnes) | 53 |
| Összefüggés | 53 |
| Szerveződés szerinti összefüggésfajták | 55 |
| Bonyolultság szerinti összefüggésfajták | 57 |
| Létezési mód szerinti összefüggésfajták | 57 |
| Általánosítás szerinti összefüggésfajták | 58 |
| Összefüggés (szabályszerűség) és szabály | 59 |
| Összefüggés és gondolkodás | 60 |
| Gondolkodás | 60 |
| Gondolkodás és prediktív képesség | 62 |
| Az összefüggés-kezelés spontán fejlődése | 64 |
| Az összefüggés-kezelő képesség fejlettségi szintjei | 64 |
| Az összefüggés-kezelő képesség spontán fejlődési folyamatai: | 65 |
| tapasztalatok és kutatási eredmények | 65 |
| Egy országos reprezentatív felmérés eredményei | 67 |
| Az összefüggés-kezelő képesség fejlődésének szándékos segítése mesékkel/meséléssel | 70 |
| Az összefüggések kiválasztása és feltárása | 71 |
| Szándékos fejlődéssegítés meséléssel | 75 |
| Az összefüggés-kezelés fejlődéssegítése csoportos beszélgetéssel | 77 |
| A fejlődés diagnosztikus kritériumorientált értékelése | 79 |
| 4. A következtetés fejlődésének segítése (Vidákovich Tibor) | 81 |
| A következtetés értelmezése | 82 |
| Kijelentés-logikai következtetések | 82 |
| Predikátumlogikai következtetések | 85 |
| A következtetés vizsgálati módszerei | 87 |
| A következtetés fejlettség-vizsgálatának hazai előzményei | 87 |
| A következtetés vizsgálata a DIFER-ben | 89 |
| A következtetés fejlődése | 91 |
| A következtetés összteljesítményének alakulása | 92 |
| A következtetési típusok fejlődése | 94 |
| Egyéni fejlettségbeli különbségek | 97 |
| A következtetés fejlődésének segítése | 98 |
| Fejlődéssegítés mesékkel | 101 |
| Fejlődéssegítés tantárgyi tartalmakkal | 103 |
| 5. Csoportos beszélgetésre előkészített mesék (Nyitrai Ágnes) 105 | 105 |
| Általános tájékoztató | 105 |
| A meseválasztás segítője | 106 |
| Ötven mese | 110 |
| A mesék magyar nyelven publikált forrásai | 210 |
| Szakirodalom | 211 |
| Ábra- és táblázatjegyzék | 216 |
A kiadvány bevezetője
| Ismeretes, hogy az iskolába lépő gyermekek között ötévnyi a fejlettségbeli különbség. Az ötödik évfolyamba lépő tanulók egyharmadának fejlődése lelassul, aminek következtében a tizedikes szakiskolások átlagos értelmi fejlettsége az ötödik-hatodik évfolyamos tanulók átlagos fejlettségi szintjén reked meg. A kutatások szerint a felnövekvő generációk jövőjét, sorsát az iskolába lépők szélsőséges fejlődési fáziskülönbségei határozzák meg. Az iskola 1. évfolyamán és a 8. évfolyam végén elért eredmény közötti korreláció 0,86 (Nagy, 1974, 40.). Mindebből az következik, hogy az iskolába lépők szélsőséges fejlődési fáziskülönbségeit figyelembe vevő és kezelni képes megoldásokra van szükség. Ez a könyv a sorozat egyik tagjaként e megoldáshoz kíván hozzájárulni. Az anyanyelv személyiségfejlődést befolyásoló három szintjét célszerű pedagógiai szempontból figyelembe venni: a szituatív, a leíró (narratív) és az értelmező (prediktív, paradigmatikus) szinteket. Ezeket a szinteket a különböző tudományágakban különböző megnevezésekkel írják le. Mi általában az előző mondatban szereplő megnevezéseket fogjuk használni. A szituatív szint a felek ?itt és most? szituációba kötött kommunikációja, a közlés tartalma az aktuális szituáció által adott, meghatározott (például: - Add ide! - Nem adom.). Gyermekeink jelentős hányada szituatív szintű anyanyelvvel lép be az iskolába, ahol dominánsan a narratív szintet használjuk, vagyis ennek ismeretére, használatára lenne szükség. A szituatív szintű, a fejletlen elbeszélő szintű anyanyelvű tanulók nehéz, reménytelen helyzetbe kerülnek. A mesék, a mesélések a megoldás kiváló lehetőségét kínálják. A mesékben továbbá implicit módon szerepelnek az értelmezés, a predikció elemei is. Ezt a lehetőséget kihasználva elvégezhető az összefüggés-kezelő, a prediktív képesség elemi szintű fejlődésének elősegítése is. (E témakör ismertetését lásd főleg az 1. és a 3. fejezetben. A gondolkodás a legáltalánosabb köznyelvi értelemben az információkezelést jelenti. Ilyen értelemben gondolkodás például a problémamegoldás, a kommunikáció is. Szűkebb értelemben gondolkodásnak nevezzük az olyan aktivitásunkat, amely meglévő tudásunkból új tudást hoz létre konvertálással, rendszerezéssel (a Piaget-féle osztályok és viszonyok logikájával, gondolkodási műveletrendszerével), értelmező, prediktív (megérző, jósló, becslő, következtető, magyarázó, indokló) aktivitással avagy kombinálással (a téma tömör öszszefoglalását lásd: Nagy, 2007, 39.). Könyvünkben a relációszókincs fejlődésének segítését az anyanyelvi kifejezés és a rendszerező képesség szempontjából egyaránt fontosnak tartjuk. (2. fejezet). A 3-4. fejezet az összefüggéskezelés (a prediktív képesség) és a tapasztalati formális következtetés fejlődésének segítésével foglalkozik. A mese narratív műfaj, a mesélés elbeszélő, társas tevékenység, amely tartalmazza, használja a narratív kommunikáció eszközeit, a gondolkodást (a Piaget-féle osztályok és viszonyok gondolkodási műveletrendszerét) és az ehhez szükséges mondatsémákat, szövegsémákat. Mivel a gyermekek nagyon szeretik a mesélést, kedvenc meséiket ismételten, sokszor szeretik meghallgatni, rendkívül hatékony lehetőséggel rendelkezünk. A narratív mondat- és szövegsémák szilárd elsajátításával a mesélés a személyiség fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárul. Azok az 5-6 éves gyermekek, akiknek szinte minden nap mesélnek, másfél évvel fejlettebbek értelmileg és szociálisan azoknál, akiknek nem szoktak mesélni. Még nagyobb (két év) a hatása a ?szóbeli együttműködésnek?, vagyis a rendszeres beszélgetésnek (Nagy, 1980, 309.). A 2-3-4. fejezet, valamint a beszélgetésre feldolgozott, előkészített 50 mese ezt a lehetőséget hasznosítja (5. fejezet). Mindennek azonban az a feltétele, hogy alapos ismereteink legyenek a mesékről, a mesélésről, spontán fejlődéssegítő hatásukról: ezt adja meg az 1. fejezet. A könyv a 4-8 évesek fejlődésének segítésére koncentrál. Ez nem azt jelenti, hogy később nincs szerepe a mesélésnek, de gyermekkorban az élménynyújtó szövegek, mesélések különösen alkalmasak a fejlődés segítésére. Továbbá a rendszeres mesélés négyéves kor előtt is nagymértékben segíti a gyermekek szociális és értelmi fejlődését, de ekkor még a meséről kevés gyermekkel kezdeményezhető hatékony beszélgetés. Az oktatás, a nevelés, a képzés, a fejlesztés fogalmakat sokan és gyakran értelmezik úgy, hogy e tevékenységnek tárgya és nem alanya a tanuló. Ha a gyermek, a tanuló a pedagógiai tevékenység alanya, a tanulás, a fejlődés saját jól motivált aktivitásának eredménye, amelyet szükség szerint segíthet a szülő, a pedagógus. Ebben az értelemben az oktatás, a nevelés, a fejlesztés proszociális, segítő tevékenység. Mivel azonban ez a jelentés ma még nem általános érvénnyel kapcsolódik e fogalmakhoz, ezért ebben a könyvben következetesen a fejlődéssegítés, a fejlődés segítése kifejezéseket használjuk (a téma részletes ismertetését lásd: Nagy, 1995, 157-200.) Ez a könyv nem a hagyományos pedagógiai szokásrendszerre, jól ismert elméleti alapokra épül. Ezért a fejezetek első részei elméleti alapokat kínálnak. Ezeknek az a célja, hogy a pedagógusok jól megérthessék: mit miért csinálnak a gyermekek fejlődésének segítése érdekében megfelelő köznyelvi szókinccsel, módszerekkel. |
